Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde Kedves elvtársak! A dolgozók, az egész nép tevékenységének középpontjában állnak az 1986-1990-es ötéves tervidõszakra szóló gazdasági-társadalmi fejlesztési tervek és programok, a XIII. kongresszusi határozatok, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésérõl és Románia kommunizmus felé való haladásáról szóló pártprogram töretlen valóraváltása.(Hatalmas, hosszas taps.) Íme, miért logikus az, hogy a magyar és a német nemzetiségs dolgozók tanácsainak plenáris ülése is elemezze, hogyan tevékenykedtek a tanácsok, hogy elõmozdítsák mindezeknek a célkitszéseknek a valóraváltását, amin egész népünk, teljes egységben és a Román Kommunista Párt vezetésével minden erõvel munkálkodik.(Hatalmas, hosszas taps.) A pártszervekben és - szervezetekben, valamint társadalmunk összes demokratikus szerveiben - ezekben pedig résztvesznek különbözõ nemzetiségs aktivisták, dolgozók is - részletesen megvitatták az 1986-os eredményeket és megszabták a szükséges intézkedéseket az 1987-re és az egész ötéves tervidõszakra szóló terv legjobb körülmények közötti teljesítéséhez. Mint köztudomású, a szocialista építés éveiben Románia több történelmi szakaszt hagyott maga mögött - a tõkés-földesúri rendszertõl, a kizsákmányoló osztályokra és elnyomottakra tagolódó államtól a szocialista társadalmi rendszerig és a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséig. Románia gyengén fejlett országból ipari-agrárországgá vált, erõs, korszers iparral és lendületesen fejlõdõ mezõgazdasággal. A termelõerõk növekedése alapján erõteljesen fejlõdött a tudomány, az oktatás, a kultúra, az egész alkotó munka. A munkás-paraszt hatalom megteremtése és a szocialista építés megkezdése országunkban végérvényesen és mindörökre felszámolta a tõkés-földesúri rendszert, a társadalmi és nemzeti egyenlõtlenséget, biztosítva nemzeti különbség nélkül az összes honpolgárok teljes jogegyenlõségét. De az összes jogok gyakorlati biztosítása érdekében objektív szükségességként jelentkezett az örökölt elmaradottsági állapot felszámolása és a termelõerõk, egy szilárd msszaki-anyagi alap határozott fejlesztése, ami nélkül el sem lehet képzelni sem az ország sokoldalú haladásához, az általános életszínvonal emeléséhez szükséges feltételek biztosítását, sem pedig az összes honpolgárok igazi jogegyenlõségét. (Hatalmas taps) Milyen ma Románia gazdasági-társadalmi fejlettségi stádiuma? Hazánk fejlesztésének megvalósításai közismertek, mégis szükségesnek tartok megemlíteni közülük néhányat. Hazánk nemzeti vagyona az 1950. évi 330 milliárd lejrõl 1986-ban 4715 milliárd lejre gyarapodott, tehát több mint 14-szeresen. Az állóalapok értéke az 1944. évi 160 milliárd lejrõl 1986-ban csaknem 3000 milliárd lejre nõtt, egy lakosra számítva több, mint 130 000 lej jut. Az állóalapok körülbelül 90 százalékát az utóbbi 20 évben valósítottuk meg. Érdemes megemlíteni, hogy az állóalapok több, mint 90 százaléka az egész nép tulajdona - állami tulajdon formájában, az összes dolgozóké tulajdonosi, termelõi és haszonélvezõi minõségükben, illetve szövetkezeti tulajdon - amely a legmagasabb tulajdonformát képezi, biztosítva ezen belül a termelõerõk fejlõdését, népünk civilizációjának általános gyarapodását, egyenlõ munka- és életkörülményeket, az ország összes honpolgára számára. Az ipari termelés 1986-ban 115-ször volt nagyobb, mint 1944-ben, az ipar értéktermelése az 1944. évi 11,4 milliárd lejrõl 1986-ban több, mint 1300 milliárd lejre emelkedett. Erõteljesen fejlõdtek a korszers gazdaság alapágazatai. A román ipar ma gyakorlatilag elõállíthatja a legkorszersbb gépeket és berendezéseket minden területen. A nukleáris fegyvereken kívül nincs olyan terület, ahol a román ipar ne tevékenykedne és ne valósítana meg kiváló minõségs termékeket, beleértve a repülõgépgyártást, sõt a honvédelmünkhöz szükséges egyes rakéták elõállítását is. Hangsúlyozom ezt, mert köztudomású, hogy a román ipar 1944-ben milyen elmaradottsági színvonalról indult és ez mutatja, milyen nagy erõfeszítéseket kellett tennie a román népnek, milyen nagy erõfeszítéseket tettek a dolgozók, a munkásosztály - társadalmunk vezetõ osztálya - ezeknek az állapotoknak a felszámolásáért. Mindez megcáfolja azt az egykori állítást, hogy a munkások sohasem bizonyulhatnak jó vezetõknek. Országunk realitásai, de más szocialista országok realitásai bizonyítják, hogy csakis miután a munkásosztály vezetõ osztállyá válik, csakis miután a dolgozók, az egész nép ura lesz saját sorsának, egész hazája kincseinek, gazdálkodhat jobban ezekkel az eszközökkel és használhatja fel õket az általános haladás biztosítására, a haza felemelkedésére, a haladás és a civilizáció újabb és újabb csúcsainak meghódítására! (Hatalmas taps; ütemesen visszhangzik: "Dolgozunk és harcolunk az ország felemelkedéséért!") Az ország kohóipara a múlt év folyamán több mint 14 millió tonna acélt termelt az 1944. évi 245 000 tonnához képest s Románia ma az egy lakosra jutó acéltermelés tekintetében az élenjáró országok csoportjába tartozik. Fejlõdött és sokrétsen kiépült a gépipar, s ma elõállítja a legerõsebb és legmodernebb gépek és berendezések összes típusát. A gépipar értéktermelése az 1944. évi 800 millió lejrõl 1986-ban 389 milliárd lejre emelkedett. A vegyipar és a petrolkémia ma csaknem ezerszer termel többet, mint amennyit 1944-ben állított elõ. A könnysipar termelése ugyanebben az idõszakban több, mint 210-szeresen növekedett. Megfelelõképpen fejlõdött a szállítás és más nemzetgazdasági ágak. A szocialista alapokon áttervezett mezõgazdaság erõteljes fejlõdésen ment át, a múlt évben több, mint 5-ször többet termelt, mint 1944-ben. Ezen az alapon fejlõdött az élelmiszeripar, termelése 1986-ban 36-szor volt nagyobb ugyanehhez az idõszakhoz képest. Íme, a senki által sem vitatható tények, realitások alapján ezek azok a nagy forradalmi átalakulások, amelyek alapvetõen megváltoztatták Románia arculatát, emelték egész népünk civilizációs fokát. A szocializmusnak, pártunk politikájának egyik nagy megvalósítása hazánkban a termelõerõk kiegyensúlyozott fejlesztése és ésszers telepítése az ország minden területére, minden megyéjébe. Különösképpen az új közigazgatási átszervezés és a megyék megalakulása után leraktuk országunk összes övezetei erõteljes fejlesztésének alapjait. nincs olyan megye, ahol az utóbbi 20 év során ne épült volna néhány ipartelep vagy ipari központ, ami biztosította a feltételeket a lakosság stabilitásához, az általános szakképzetségi és kulturális színvonal emeléséhez, egyenlõ munka- és életkörülmények biztosításához az összes honpolgárok számára. Ugyanakkor törekedtünk arra, hogy az ország minden megyéjében megvalósuljon az egy lakosra számított minimális ipari, mezõgazdasági termelés és szolgáltatások. 1985-ben az egy lakosra kalkulált gazdasági tevékenység minimálisan 70 ezer lejt tett ki. A jelenlegi ötéves terv szerint 1990-ben egy lakosra számítva legalább 90 ezer lejnyi termelést kell elérni. Mindez határozottan vall arról, hogy helyes, mélységesen tudományos, realista és humánus politikát folytat pártunk, amely népünk azzal kapcsolatos nézeteibõl indul ki, hogy biztosítani kell az anyagi feltételeket a nép civilizációs és életszínvonala emeléséhez, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók igazi jogegyenlõségének megvalósításához. Ezeket a megvalósításokat mindannyian ismerjük, egész népünk ismeri. Mindezek nyomán az ország erõteljes általános fejlõdést ért el, de egyben határozottan megerõsödött a munkásosztály, ennek egysége, az egész nép egysége a Román Kommunista Párt körül, megszilárdult az elhatározás, hogy a legnagyobb eltökéltséggel munkálkodunk hazánk összes általános fejlesztési programjainak töretlen végrehajtásán. (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu - Románia!", "Ceausescu és a nép!") Köztudomásúak a múltbeli állapotok, a súlyos örökség a tudomány, az oktatás és a kultúra terén. Természetesen már régen felszámoltuk az irástudatlanságot, az elmaradottságot mindezekben a tevékenységi szektorokban. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk és elértük a tudomány, az oktatás, a kultúra erõteljes fejlõdését - márpedig ezek alapvetõ, meghatározó tényezõi a haza általános fejlõdésének, az új társadalmi rend építésének és a kommunizmus felé haladásnak. Határozottan abból indultunk és indulunk ki, hogy el sem lehet képzelni egy fejlett társadalom építését, gondolni sem lehet a kommunizmus építésére anélkül, hogy egész munkánkat ne alapoznánk a tudomány és technika, az oktatás és a kultúra, s egyáltalán az emberi megismerés legújabb vívmányaira. Ezen az alapon jogos büszkeséggel állíthatjuk, hogy a tudomány, az oktatás és a kultúra különlegesen fontos szerepet töltött és tölt be hazánk egész fejlõdésében, a teljes jogegyenlõség igazi biztosításában e tevékenységi szektorokban is. (Hatalmas, hosszas taps.) Senki számára sem titok, hogy - bár meg kell mondanom, hogy sajtónk és rádióteleviziónk nem mindig tájékoztat arról, ami más országokban történik -, hogy még a fejlett tõkés országokban is a vezetõ intézmények és körök hivatalos adatai értelmében még mindig több százezer, egyes országokban több millió írástudatlan ember van, hogy egyes emberek csupán azért, mert más a bõrük színe, nem tanulhatnak, nem élvezik és nem élvezhetik a tudomány, a kultúra és az oktatás minden jótéteményét. Mi biztosítottuk az ingyenes oktatást hazánk egész ifjúsága számára. Erõteljesen fejlesztettük a felsõoktatást, amely biztosítja a káderek felkészítését az összes tevékenységi területek számára. Nincs a modern megismerésnek olyan területe, amellyel a hazai tudomány vagy oktatás ne foglalkozna, ahol ne készítenék fel a szükséges kádereket - és amihez minden megkülönböztetés nélkül ne juthatnának hozzá az összes honpolgárok, függetlenül attól, hogy szüleik vagy távoli eredetük román, magyar, német, szerb vagy más. Az oktatásba a bejutás egyetlen feltétele a tanulás képessége, az, hogy mindenki igyekezzék minél jobban, minél alaposabban elsajátítani a kultúra legújabb vívmányait valamennyi területen, s természetesen az egzakt tudományok, ahogy mondani szokták, vagyis a technika, a fizika-kémiai és matematikai tudományok alapvetõ problémáit. Mint jól tudjuk, ma el sem lehet képzelni erõteljes fejlõdést erõs matematika, erõs fizika, erõs kémia, erõs biológia nélkül, ennek minden ágazatával, és a megfelelõ msszaki tudományok nélkül. Szó esett itt a kulturális tevékenység, az arra szolgáló formák fejlesztésérõl, hogy a tömegek, a nép aktívan részt vegyen a kulturális-msvészeti alkotómunkában, szó esett továbbá az irodalmi, képzõmsvészeti, zenei és más alkotók tevékenységérõl. De ami igen fontos - és bizonyos értelemben az egyik nagy megvalósítása hazánknak, a szocializmusnak Romániában -, az arra szolgáló feltételek, hogy a széles tömegek cselekvõen részt vállaljanak az új kultúra, egy forradalmi-humanista kultúra megteremtésébõl, amelyben az ember, ennek szabadsága, függetlensége és jóléte a törekvések középpontjában áll. Mindezekkel párhuzamosan kellõ figyelmet szenteltünk hazánk edilitáris-szociális fejlesztésének. Megvalósítottuk az ország városainak csaknem általános általános átépítését. Nincs ma olyan város, ahol a lakások legnagyobb része ne épült volna az utóbbi 20-25 évben és ne biztosítana jó lakásviszonyokat az összes dolgozóknak. Mi több, néhány megyénk az idén kérte, csökkentsünk az építendõ lakások számát, mert már nincs szükségük lakásra. Munkálkodunk és munkálkodtunk a falvak fejlesztéséért, kiépítésért és átszervezéséért. Való igaz, hogy még csak a kezdet kezdetén járunk, de már ebben az ötéves tervben számolunk azzal, hogy az 558 egységes agráripari tanács székhelye agráripari városként körvonalazódjon, sõt egyesek azzá is váljanak, maguk köré tömörítve az illetõ tanács körzetébe tartozó összes községek tevékenységét. Hallottak itt egy Temes megyei községrõl, de nem az egyedüli, mert minden megye elmondhatja, hogy van egy vagy több községe ilyen megvalósításokkal. Mindez valóban tükrözi a törekvést, hogy a termelõerõk, a msszaki-gazdasági alap általános fejlesztésével egyidejsleg biztosítsuk hazánk városainak és falvainak az átszervezését, korszerssítését is, hogy egyre jobb lakás- és életkörülményei legyenek a szocializmus építõinek. Erõteljesen fejlesztettük az iskolákat, amelyek maradéktalanul biztosítják az oktatási területet. Egyes területeken még több is az oktatási terület, vannak olyan épületek, amelyeknek, más rendeltetést kell adnunk. Ezt nem tartom éppen jó dolognak; azt mutatja ugyan, hogy sokat építkeztünk, de bizonyos negatív jelenségre is fényt vet, ami részben túl nagy összpontosításra vall egyes ipari központokban. Ezeknek az egész területre és a kialakított ipari központokba történõ telepítésével leállitottuk a folyamatot, amely általános jellegü, nemcsak minálunk. A születési arányszám bizonyos csökkenésének is következménye,márpedig a születési arányszámnak nagy figyelmet szenteltünk, intézkedve, hogy minél jobb legyen, 1000 lakosra számítva körülbelül 18-20, mert csak igy bíztosíthatjuk a nép szüntelen fejlödését. Sok korházat építettünk. Gyakorlatilag nincs olyan megye, ahol ne épültek volna modern korházak. Románia ma a világ olyan országai közé tartozik, ahol a legtöbb a korházi ágy 1000lakosra számítva. Felépítettünk, és véleményem szerint igen helyesen, sok müvelödési központot - müvelödési házat, müvelödési otthont, klubot, szinházat és más intézményt -, ami szilárd anyagi alapot bíztosit az átfogó kulturális-müvészeti és nevelõ tevékenységhez, ezen belül az országos Megéneklünk, Románia országos fesztivál lebonyolításához. Bárki látogat el országunkba, tapasztalhatja nemzetiségi különbség nélkül az osszes dolgozok nagy vivmányait, egészu népünkét, amelykommunista pártunk vezetésével tudatosan alalkítja szabad, független, szocialista és kommunista jövõjét. (Hatalmas, hosszas taps.) Mert nemzetközi téren,sõt a szomszédságunkban elterülõ egyes országokban is, sok szó esik az emberi jogokról, el akarom mondani - egyébként nem egyszer elmondtam nemzetközi összejöveteleken is -, hogy minden államnak és kormánynak az elsõ törekvései közé kellene, hogy tartozzék a gazdasági-társadalmi, tudományos, oktatásügyi és kulturális fejlesztés, egyenlõ munka-, oktatási-nevelési, müvelõdési feltételek biztosítása. Szó sem lehet emberi jogokról, amikor 30 millió munkanélküli van néhány fejlett tõkés országban. Valóban nehéz, hogy tanácsokat adj, az emberi jogokról szólj, az emberi jogok védelmezõjének szerepében lépj fel, ha nem védelmezed az ember alapvetõ jogát - a munkához és a tanuláshoz való jogát! Elmondhatjuk, ilyen szempontból vannak megvalosításaink, amelyek bizonyítják politikánk helyességét, Románia, akárcsak más országok, szocialista fejlõdési útjának helyességét. Megvalosítottuk az egyenlõ munkáért járó egyenlõ javadalmazás szocialista elveit. Mint tudják, számos országban különbségek vannak a javadalmazás tekintetében nemzetiségtõl, nemtõl, életkortól függõen. Számos fejlett tõkés országban - szintén az illetõ országok szerveinek hivatalos adatai szerint - a négerek például, de más nemzetiségek is kisebb javadalmazást kapnak. Nem is szólva az Egyesült Államokba kerülõ mexikóiakról, sõt az egyes európai országokból származó munkásokról, akik fejlett tõkés országokba mentek dolgozni és - szintén hivatalos adatok szerint - kisebb javadalmazást kaptak és kapnak ma is, és a legnehezebb munkákat kell végezniük. Ugyszintén számos országban, közöttük fejlett tõkés országban, úgy vélik, hogy a nõknek kisebb javadalmazást kell kapniuk - és a fiataloknak úgyszintén. Mi biztosítottuk és biztosítjuk a teljes jogegyenlõséget a javadalmazás tekintetében, nemzetiségtõl, nemtõl vagy életkortól függetlenül, kinek-kinek munkaterülete és felkészültségi foka arányában. Ismerik javadalmazási rendszerünket, amelyet összehasonlíthatunk a világ bármely javavadalmazási rendszerével, beleértve sok szocialista országét is. Biztosítottuk az "egyenlõ munkáért egyenlõ bért" elv határozott alkalmazását, a "sem munkát kenyér nélkül, sem kenyeret munka nélkül" szocialista elv határozott érvényesítését. Igaz az, hogy országunkban senki sem élhet munka nélkül, mások munkájából. De ezt nem társadalmunk hiányosságának, hanem egyik nagy megvalosításának tekintem. Kialakítottuk a nagy és kis jövedelmek 5:1 arányát, bár 20 esztendõvel több mint 20:1-hez, körülbelül 23-24:1-hez aránytól indultunk. Véleményünk határozottan érvényesítenünk kell a szocialista etika és méltányosság elveit, megõrizve a differenciálodást. Az egyenlõsdi ellen voltunk és vagyunk. De ellenezzük a túlzott differenciálodást is a javadalmazási alap tekintetében. Gyakorlatilag ki-ki munkája szerint nagyobb vagy kisebb jövedelemhez juthat. Hallották itt szólni a szalontai szövetkezet elnökét. Hektáronként 22 000 kiló kukoricát takarított be és egy szövetkezeti tagra számítva több mint 36 000 lej átlagjövedelmet ért el. Sok olyan egységünk van - szóltam is legutobb is az egységes agráripari tanácsok elnökeivel történt találkozón -, amelyek még nagyobb hozamokat értek el, hektáronként 25 000-28 000 kilót kukoricából. Van egy egész megyénk 20 000 kilós kukoricahozammal hektáronként. Persze, mint természetben, mint pedig pénzben különböznek az olyan egység szövetkezeti tagjainak jövedelmei, ahol 20 000 kilós volt a kukoricahozam, azokétól, ahol 3000 kiló kukoricát takarítottak be hektáronként. De mindenki ugyanazokkal a jogokkal, ugyanazokkal a lehetõségekkel rendelkezik. Nincs semminemü megkülönböztetés javadalmazási rendszerünk kiindulási alapja tekintetében. Vannak bányászaink is, akik havonta két javadalmazást keresnek meg, de azért, meg megszervezték munkájukat és csapatuk kétszer annyi szenet termel ki. Minden területen fennáll ez. Megörizzük a differenciálodás rendszerét, az anyagi érdekeltség rendszerét, a méltányosság és a társadalmi igazságosság elveibõl kiindulva, de ösztönözve azokat, akik munkájukkal nagyobb jövedelmet érnek el. Nem ösztönözzük és nem is fogjuk soha a munka nélkül, a mások munkájának kizsákmányolásából adodó jövedelmek elérését. Az ilyen állapotok végérvényesen megszüntek Romániában és meggyözõdésem, hogy ilyen jelenségek nem fognak többé mutatkozni országunkban! (Hatalmas, hosszas taps.) Vannak országok, ahol a nõk politikai jogait is korlátozzák. Társadalmi szempontból e tekintetben is biztosítottuk a jogegyenlõséget. Látják, milyen nagy számban vannak jelen a nõk itt; tudják, hogy ott vannak a pártvezetõségben, a Nagy Nemzetgyülésben, társadalmunk összes vezetõ fórumain. Ha tehát az emberi jogokról, a humanitárius jogokról kell szólnunk, jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a szocializmus éveiben olyan intézkedéseket fogadtunk el, olyan szervezési formákat alkalmaztunk, hogy létrejöttek a feltételek a teljes, egyenlõ megnyilatkozáshoz az összes honpolgárok számára, mindennemü megkülönböztetés nélkül, nemzetiségre, nemre, életkorra való tekintet nélkül! Egyébként erre épül a tudományos szocializmus szemlélete az emberi társadalom fejlödésérõl. Határozottan munkálkodtunk és munkálkodunk ezeknek az elveknek a legjobb körülmények közötti érvényesítéséért. (Hatalmas, hosszas taps.) Erõteljesen fejlesztettük az egész társadalom demokratikus vezetési formáit - kezdve az összes gazdasági és társadalmi egységek dolgozóinak tanácsaival, a dolgozóknak mint tulajdonosoknak, termelõknek és haszonélvezõknek a közgyüléseivel, ezek megyei szerveivel, és végezve a dolgozók országos kongresszusaival, országos tanácsaival, amelyekben részt vesznek az összes nemzetiségekhez tartozó dolgozók, a munkások részaránya pedig 30-40 százalékot tesz ki, sõt egyes helyeken még ennél többet is. Mindezek államunk demokratikus szervei - a néptanácsok, a néptanácsi kongresszusok, a Nagy Nemzetgyülés és a többi szerv - mellett egységes egészet alkotnak, amely a maga nemében egyedülálló keretet biztósít ahhoz, hogy az összes dolgozók, egész népünk részt vegyen valamennyi tevékenységi szektor vezetésében. Nemcsak megfogalmaztuk a szocializmus építése a néppel és a népért tételt, hanem cselekedtünk is, mindent megtettünk, hogy reális tartalommal töltsük fel és biztosítsuk egész népünk tudatos részvételét a fejlesztési programok megvalósításában, az összes határozatok elfogadásában, a bel- és külpolitika kidolgozásában és valóra váltásában. Abból indultunk ki, hogy csak amennyiben a nép maradéktalanul vállalja a felelösséget és és a legnagyobb fokú öntudattal cselekszik, annyiban biztosíthatjuk a sokoldaluan fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus felépítését. Népünkre aranyjövõ várhat - ahogy a vers mondja - és meg kell teremtenünk az aranyjövõt nemzetünk számára. (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: "Ceausescu és a nép!"; Éljen Ceausescu, virágozzék Románia!"; "Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu - Románia!"; "Ceausescu - RKP!") Egész tevékenységünkben, e történelmi idõszak minden megvalósításában, mindig a tudományos szocializmus alapelveibõl, a dialektikus és történelmi materializmus forradalmi világ- és életszemléletébõl indultunk ki. Mindig számoltunk és számolunk a gazdasági-társadalmi fejlõdés objektív következményeivel és törvényszerüségeivel. Amint legutobb is említettem, szüntelenül tanulmányoztuk és tanulmányozzuk a szocialista építés tapasztalatát és gyakorlatát, de a világgazdaság fejlõdését is. Ugyanakkor mindig hazánk realitásaiból indultunk és indulunk ki. Azon voltunk és vagyunk, hogy mindezt Románia adottságainak megfelelõen alkalmazzuk, ne másoljunk le semmit, de vegyük át azt, ami megfelel hazánk érdekeinek, olyan formákat találva, amelyek a legjobb körülmények közt biztosítják az egész nép résztvételét a társadalom vezetésében, biztosítják, hogy a nép legyen az ura mindannak, ami hazánkban megvalósul, legyen az igazi ura hazánknak! Ugy hiszem, nem lenne rossz megjegyezni most, hogy ebben az egész, több mint 20 esztendõt átfogó idõszakban, amikor tökéletesítettük a vezetési formákat minden területen, kezdve a pártal, egész életünk demokratizálásának formáit, nyíltan vagy kevésbé nyíltan nem egyszer kaptunk birálatot, miszerint el-eltértünk az általános gyakorlattól és normáktól. Most nem kivánok részletesebben kitérni erre. De megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy amit tettünk, helyesnek bizonyult és megfelelt népünk érdekeinek, hogy ma a korszerüsítés, a reformok problémái és más fogalmak egy vagy más formában napirenden szerepelnek majd minden szocialista országban. Önök ismeri mindezeket. Kétségtelenül igen jó dolog, hogy most már nyilvánvaló: a szocializmus nem építhetõ bizonyos minták szerint, nem szabad utánozni azt, ami egyik vagy másik szakaszban, egyik vagy másik országban megvalosítottak. Mi annál inkább nagyrabecsüljük a sok szocialista országban tapasztalható törekvéseket a szocialista demokrácia fejlesztésére, olyan új formák kialakítására, amelyek biztosítják a tömegek, a nép vezetését a társadalom vezetésében. Saját tapasztalatunk alapján elmondhatjuk, hogy valóban ez az egyetlen útja a szocialista fejlõdésnek, hogy a szocializmus és a kommunizmus diadalát, tekintélyének érvényesülését szerte a világon csakis a néppel, a néppel együtt, csakis minden egyes ország realitásainak megfelelõ, demokratikus formákban, olyan formákban lehet biztosítani, amelyek lehetõvé teszik a nép számára a résztvételt és a felelösség vállalását a társadalom vezetésében! (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: "Ceausescu és a nép!", Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu - Romania!")